2012 december 19.

Kovács Győzőre emlékezve

Ma délelőtt kaptam a NJSZT hírlevelét, amelyben arról értesítenek, hogy 80 éves korában elhunyt Kovács Győző, aki békében elaludt. Összeszorult a szívem és Győzőre gondoltam, azokra a tervekre, amelyekől mesélt, azokra a már megvelósult közös Logo-s utjainkra, amelyek felejthetetlen élményt jelentettek számomra.

Hálás szívvel gondolok rá.

Élete összeforrott a hazai számítástechnika történetével. Az elsők között volt, aki felismerte, hogy a számítástechnika mennyire fontos a gyerekek, a fiatalok számára. A Teleház mozgalom kitalálója és szervezője volt. A Logo hazai és határon túli népszerűsítését is felvállalta. Rendíthetetlen aktivitással rendelkezett, a hazai informatikaoktatás jobbításán fáradozott.

Temetése 2013. január 9-én, 13.00 órakor a szekszárdi Alsóvárosi temetőben lesz.

Nyugodjék békében.

2012. december

Alapvetően nem értem, hogy jelen állapotában a kerettanterv az informatika óraszámok emelése helyett, azok drasztikus csökkentésével „próbál megfelelni” a XXI. század informatikai kihívásainak, dacára annak, hogy a NAT-ban is kiemelt terület az IKT.

Nem a kerettantervben megfogalmazott tartalommal van elsősorban a problémám, hanem a hozzá rendelt óraszámokkal. A kerettanterv a következőképpen fogalmaz:

„Az informatika tantárgy keretében kerül sor a formális úton szerzett tudás rendszerezésére, továbbfejlesztésére, a nemformális módon szerzett tudás beépítésére, a felmerülő problémák megoldására. Az egyéni, a csoportos, a tanórai és a tanórán kívüli tanulás fontos színtere és eszköze az iskola informatikai bázisa és könyvtára, melyek használatához az informatika tantárgy nyújtja az alapokat.”-

Ez teljesen rendben van, de ha ezt 6. osztályban kezdjük el megvalósítani, akkor a fejlesztésre már nem marad idő. Ebben a korban a gyerek elveszíti már a lelkesedését, érdeklődését. Megtanulja saját „szája íze” szerint használni az eszközt. Tudjuk kutatásokból, hogy leginkább szórakozásra kikapcsolódásra használja az informatikai eszközöket. Ráadásul kialakulnak rossz szokások, beidegződések, amelyeket ebben a korosztályban kiigazítani már nagyon nehéz.

A fenti célok megvalósítása érdekében az informatika oktatását már alsó tagozaton meg kell kezdeni. Hiába jelenik meg alsóban is fejlesztési területként a 3-4. osztályban a digitális kompetencia az alábbi módon, ha ehhez nem tartozik dedikált informatika tantárgyi óraszám, illetve további gondok is felmerülnek:

Vajon fejlődik a tanuló digitális kompetenciája azzal, hogy a különböző szaktárgyi órákon a tanárok, tanítók kivetitek a tananyagot, vagy a digitális táblára készített feladatban a tanuló kiválasztja a kakukktojást? Pontos ismeretünk (eLemér) van arról, hogy ma az oktatásban a tanárok bemutatásra, prezentálásra, motivációra használják az IKT eszközöket.

„Kialakul és fejlődik a tanulóban az IKT-eszközök használata iránti érdeklődés. Képessé válik az IKT-eszközök irányított használatára (pl. képek, információk keresése, rövid szöveg létrehozása, továbbítása).”

A fenti megfogalmazás semmitmondó, elnagyolt, konkrétumot csak zárójeles utalás szintjén tartalmaz. Ezekre 6. osztályban egyáltalán nem lehet építeni. Továbbá óriási gondnak tartom, hogy dedikált informatika tantárgyi óra hiányában az alsó tagozaton matematika, etika, és környezetismeret tantárgyak keretében kellene a tanítóknak az informatika tantárgyi tartalmakat megtanítaniuk. Például a matematikánál jelenik meg egy rajzoló program ismertetése, ábrák elkészítése, színezése, ami teljeséggel érthetetlen. Szintén itt jelennek meg a további, kifejezetten informatikai ismeretek is: a számítógép működésének bemutatása, billentyűzet, egér. Ha ennyire konkrét informatikai tartalmak vannak, akkor miért nem tartozik hozzá konkrét tantárgy?

További probléma, hogy ha nem lesz az alsó tagozaton informatika, akkor a tanító hallgatóknak a gyakorló iskolákban nem tudjuk biztosítani, hogy informatika órákon hospitáljanak, illetve tanítsanak, és megismerkedjenek az IKT módszerek gyakorlati alkalmazásával. Így hogyan várható el, hogy ezeket a meg nem szerzett ismereteket, képességeket alkalmazzák a tanítási gyakorlatuk, illetve végzett tanítóként, a mindennapi munkájuk során?

A felső tagozaton kapott órakeret is olyan minimális, hogy a Kerettantervben megfogalmazott ismereteket éppen hogy csak érinteni tudjuk, a tudást elmélyíteni, készség szintre helyezni nem lesz idő, pláne úgy, hogy alsóban sincs szaktárgyi alapozás, azaz nem támaszkodhatunk a tanulók előzetes tudására.

Nagy hiányosságnak tartom, hogy nincs kerettantervi ajánlás a szabadon felhasználható órakeret terhére az informatika alsó tagozaton történő megjelenésére, illetve a felső tagozaton az emelt óraszámú informatika megjelenésére. Így gyakorlatilag azokban az iskolákban sincs lehetőség a már megkezdett munkát folytatására, ahol erre akarat és igény is lenne.

Vélemények a kerettantervekkel kapcsolatban:

Az Informatika Számítástechnika Tanárok Egyesületének hivatalos állásfoglalása

Az INFO ERA Alapítvány véleménye

Az Informatika kerettanterv letöltehető:

2012 november

2012-ben végeztem a BME Közoktatásvezető szakon, szakdolgozatom kutatásának eredményeiből egy rövid összefoglaló. Az előadás elhangzott Győrben a Gyakorlóiskolák Országos Módszertani Konferenciáján 2012. október 12.én.

IKT technológiák alkalmazása, hogy híd legyen a tudáshoz

"A számítógép segítségével egy lebilincselő, szórakoztató tanulási világ jelenjen meg, amellyel a gyerekek tanulási tapasztalata is gazdagodik"

(Seymour Papert)

Hogyan tudjuk megvalósítani a Papert által megfogalmazott - lebilincselő, szórakoztató -tanulási környezetet? Valóban segít ebben a számítógép? Ennek kutatása nemcsak a hazai, de nemzetközi pedagógiában is napirenden van, olyan innovatív pedagógiai gyakorlatokat, „best practice”- jó pedagógiai gyakorlatokat gyűjtenek össze, melyek útmutatást adhatnak ennek megvalósításához. Ebben a folyamatban az egyik legfontosabb feltétel a tanári szemléletmód megváltoztatása, amihez szükség van új és változatos módszerre, amelyek képesek a tanárokat is motiválni az IKT használatára. A digitális kompetencia általános fejlesztésének egyik fokmérője a pedagógusok digitális kompetenciájának fejlettsége. Az elmúlt évek közoktatási pályázatai nemcsak lehetőséget biztosítottak a pedagógusoknak az IKT módszerek megismerésére, hanem elvárásokat is fogalmaztak meg. Például a TÁMOP 3.1.4, a TIOP 1.1.1 pályázathoz kapcsolódóan a bevont pedagógusoknak az órák 30%-át IKT eszköz alkalmazásával kellett tartani. Vajon mennyire követi ezeket változásokat a pedagógusképzés? Mennyire motiváltak hallgatóink ezeknek az eszközöknek a megismerésére, alkalmazására? A kérdés megválaszolásához tényfeltáró kutatást végeztem. Elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy hallgatóink rendelkeznek-e megfelelő digitális pedagógiai alappal. Milyen a motiváltságuk? Hogyan fogadják az új eszközöket, kapnak-e hatékony támogatást ehhez a mindennapi pedagógiai munka (hospitálás, tanítási gyakorlat) során?

A kutatásban 8 pedagógiai felsőoktatási intézmény 3. illetve 4. éves tanító, tanár hallgatói vettek részt. A kérdőívet interneten keresztül online felületen kellett kitölteniük önkéntes alapon. A kutatásban (n=103) hallgató véleményét dolgoztam fel. A felmérést nem tekinthetjük reprezentatívnak a mintavétel alacsony száma miatt, mivel azonban az ország különböző intézményeiből a hallgatók önkéntesen válaszoltak, hiteles képet kaphatunk a jövőbeni tanárok IKT motiváltságáról, eszközhasználati szokásaikról, tanulási folyamatban való alkalmazásukról.

Kutatás elemzése

1. Személyes adatok

A megkérdezett 103 hallgatóból 81 tanító és 22 tanárjelölt, a harmad, illetve a negyedéves hallgatók megoszlása 57, 46. volt. A kutatásban azért a harmad, illetve negyedéves hallgatókat vontam be, mert ők már minden tantárgyhoz kapcsolódó módszertani, így informatika tantárgypedagógiai ismeretekkel is rendelkeznek. Hospitálásaik, illetve tanítási gyakorlataik során tapasztalatot szereztek (szerezhettek) az IKT eszközök alkalmazásában.

Mennyi időt tölt naponta a számítógép előtt?

2. ábra

A legjellemzőbb a 3-4 órás számítógép-használat napi szinten, ez a megkérdezettek 38%-a, ez megegyezik az országos átlaggal, felmérést Fehér Péter végzett, aki nemcsak pedagógus hallgatók körében végezte. A 14-18 éves korosztály napi szinten 5-6 órát használja, de nem ritka a 6 óránál több idő sem. Egyetlen dologban tér el. Ami azonban érdekes, bár nem meglepő: a napi szinten nem használók aránya, ez a mi esetünkben 9 %, a középiskolás korosztály esetében 0,01%.

2. Számítógép és Internet használati szokások

Milyen tevékenységre használja a számítógépet?

Mielőtt részletesen kitérnék arra, hogy digitális lázban égnek-e a hallgatóink, szeretnék emlékeztetni a netgenerációról szóló publikációra. (Fehér-Hornyák: 2010) A szerzők a felmérést a 14-24 éves korosztályban végezték, tehát megállapításaik igazak a felsőoktatásban levő hallgatókra is, mely szerint sokat használják a számítógépet, ám profizmusuk inkább a csetelésben, a közösségi oldalakon való részvételben nyilvánul meg. Vajon igazak-e ezek a megállapítások a jelenlegi pedagógushallgatókra?

1. ábra

Bizony itt is kimagaslik a közösségi oldalak használata. A mindennapi gyakorlat is azt támasztja alá, hogy ők is sok időt töltenek el az interneten, és mint látjuk a Web2-es alkalmazások messze vezetnek a népszerűségi listán náluk is. (közösségi oldalak, MSN, Skype, Chat) Feltételezem, hogy a hallgatók is csupán kedvtelésből, szórakozásból használják és nem a kommunikációt, a közösségépítő, hálózati együttműködési, online tanulási lehetőséget látják benne, hiszen arra a kérdésre, hogy „Mire használja a számítógépet az oktatásban?” meg sem említették a web2-es alkalmazásokat. Miből gondoljuk, hogy a hallgatók tudják, hogy ezt értelmesen is lehet használni és az oktatás, a tanítás jó ügyét is szolgálhatja? A tanárok, az oktatók, akik őket is tanítják, akiktől a „mintát veszik” a web2-höz való viszonyulásuk meglehetősen negatív. Nem egyszer hallani olyan esetről, amikor az iskolából letiltják a Facebook elérését, zavarja az órát (telefonról is elérhető), tehát tiltsuk meg, így legalább az iskolában nem használja. Vannak kutatók, akik azon az állásponton vannak, hogy az IKT implementációjának a sikere nem a berendezéseken és a szoftvereken múlik, hanem a tanárok felkészültségén, hozzáállásán, a "tanári szintű" akadályok leküzdésén. A felmérés eredménye azért is elgondolkodtató, mert eddig a pedagógusok azt hangoztatták, hogy ők ezt nem tanulták, nem értenek hozzá. A hallgatók ugyan értenek hozzá, de ők meg azért nem alkalmazzák, mert nem látnak ehhez jó mintát, így csak elvétve lesznek olyanok, akik képesek a saját területükön online tanulási környezeteket megtalálni, létrehozni, alkalmazni. Mi a baj ezzel? Azt tudjuk, hogy a gyerekek számára fontos a közösséghez tartozás, nagyon sok időt töltenek el ezzel, amiből következhet a fejlett, többcsatornás kommunikációra való képesség, ami alkalmassá teheti a fiatalokat a különböző online kooperatív, kollaboratív tanulási formákra. Számukra a legkedveltebbek azok a cselekvési formák, ahol ők nem passzív befogadói, hanem aktív részesei a folyamatnak. Létezik tehát egy olyan online tanulási környezet, amiben a gyerekek nagyon jól mozognak, szívesen vannak ott. Íme, itt van a Papert által vizionált „csodálatos tanulási környezet, melyben a gyerekek tanulási tapasztalata is gazdagodik”. A pedagógia pedig nemhogy nem használja ki, nagy részében nem is ismeri fel!

3. A hallgatók IKT motiváltsága

Mit gondol az IKT eszközök tanórai alkalmazásáról?

2. ábra

Az IKT eszközhasználatra vonatkozó motiváltságuk nagyon jó. 45% nagyon hasznosnak, 53% hasznosnak gondolja az oktatásban betöltött szerepét. Csupán 2%, írta, hogy az IKT eszközök használata az oktatásban felesleges.

Ez egyértelműen pozitívabb hozzáállás, mint a pályán levő tanárok esetében.

A tanítási gyakorlata során milyen gyakran használt ön IKT eszközt?

3. ábra

Ha a hallgatók IKT motiváltsága jó, arra a kérdésre, hogy „Milyen gyakran alkalmazott IKT-eszközt a tanítási gyakorlata során” sajnálattal kellett megállapítani, hogy 22% egyáltalán nem, 37 % csak néha, 1-2 alkalommal élt az IKT eszköztanítási lehetőségével. Ennek mélyebb elemzéséhez először is azt néztem meg, hogy vajon a tanítási gyakorlat során rendelkezésre állt-e megfelelő eszköz.

Milyen IKT eszköz áll rendelkezésére a tanításhoz?

Erre a kérdésre csupán 3% (n=3) mondta, hogy nem állt rendelkezésére semmilyen IKT eszköz, tehát nem lehetett kizáró ok az eszköz hiánya. Az iskolák zömében számítógép, laptop + projektor állt rendelkezésre. 70%-ban már megjelent az interaktív tábla is. Még nem jellemző a szavazóegység, illetve a tanulói laptop. Ez azonban nem ad hű képet, hiszen itt a hallgatók megítéléséről van szó, nem biztos, hogy pontos ismerete van az iskola infrastrukturális hátteréről. Ha nem az eszközhiány okozza, vajon befolyásoló tényező-e a szakvezetők elvárásai?

Kérem, értékelje, hogy a szakvezetők mennyire várják el öntől, hogy alkalmazza a tanórán az IKT eszközöket?

4. ábra

A Likert-skála 5 fokozatán kellett a hallgatóknak véleményezni, hogy a tanítási gyakorlataik során a szakvezető tanárok mennyire várták el, illetve motiválták őket arra, hogy a tanítás során használják az IKT-eszközt. Az egyes a „nem várták el”, az ötös a „kötelező volt” elemet jelentette. Nagyon magas azoknak az aránya, akiktől egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben várták el, hogy alkalmazzák a tanítás során az IKT eszközt.

Milyen tevékenységre használta az IKT eszközt a tanórán?

5. ábra

A hallgatók azon megítéléséből, hogy „Milyen tevékenységre használta az IKT eszközt a tanórán, nagyon erősen kimutatható, hogy a tanórákon még mindig vezetnek a frontális módszerek: motiváció, figyelemfelkeltés, bemutatás, az egyéni képességfejlesztés, felzárkóztatás, feladatadás nem jellemző. Vajon miért gondolja úgy a hallgató, hogy az a technikai eszköz, amit naponta átlagban 3-4 órát használ, állítása szerint használja tanulásra is, egy tanórán „csak” bemutatásra, prezentálásra, motivációra alkalmas. Azt hiszem, hogy a válasz egyszerű: erre kapnak mintát! Megerősíti ezt az a tény is, hogy a főiskolai, egyetemi oktatók zöme is prezentációra, bemutatásra használja a számítógépet az oktatásban. Nagyobb részt az általános iskola felső tagozatára, középiskolai, illetve a főiskolai évek tanításaira emlékszik. A hallgató, innen veszi a mintát! Erős a mintakövetése, a bevált gyakorlathoz való ragaszkodása, ezek döntően meghatározzák a pedagógus nemcsak jelenbeli, hanem a jövőbeni tevékenységét is.

A vizsgálat alapján elmondható, hogy a hallgatók ugyanazon a szinten vannak, mint a közoktatási rendszerben levő pedagógusok. Pedagógiai céllal az IKT-eszközöket leggyakrabban felkészülésre, dokumentumok, óratervezetek elkészítésére használják. A tanítás-tanulás szakaszában prezentálásra, bemutatásra. Azon hipotézisem, mely szerint az IKT eszközök használata magával hozza-e a módszertani kultúra megújulását, az derült ki, hogy az IKT eszköz a hagyományos módszerek alátámasztását szolgálják, ugyan jelen vannak az interaktív módszerek, de a hagyományos modellbe beépítve (szemléltetést, motiválást) szolgálták. A pedagógiai megújulásnak azonban nem elegendő feltétele a technikai innováció, mert az a használat módjától függően segítheti, de akár hátráltathatja is a tanítás-tanulás folyamatát, mint ahogy néhány hallgató véleményezése alapján megállapítható, hogy nagy többsége „érdekesnek” tartotta az IKT órát. Nekünk szakvezetőknek, mentoroknak a hallgatói képzésben is óriási feladatunk van. Nem elég megismertetni a hallgatókkal a digitális pedagógia módszereit, nem elég motiválni a hallgatókat, nekünk magunknak is alkalmazva mintául kell szolgálnunk.

Szakirodalom:

Falus Iván (2000): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.

Fehér Péter (2007): Tanárjelöltek (oktatási) informatikai képzése az angol, finn, holland és német elemi és középiskolai tanárképzésben. Háttér-tanulmány az Oktatási és Gyermekesély Kerekasztal számára. Kézirat.

Hunya Márta (2007): A számítógéppel segített tanulás. Informatikai eszközök és digitális pedagógiai módszerek a tanórán. Doktori értekezés (kézirat). Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar – Neveléstudományi Doktori Iskola, Budapest.

Lakatosné Török Erika (2007): Európai iskolai partnerkapcsolatok IKT-eszközökkel. Új Pedagógiai Szemle, 57. 2. sz. 64–69.

Lakosné Makár Erika IKT technológiák alkalmazása, hogy híd legyen a tudáshoz. Oktatás-Informatika Konferencia 2011 Budapest ELTE

http://videotorium.hu/en/recordings/details/3360,Lakosne_Makar_Erika_IKT_technologiak_alkalmazasa-_hogy_hid_legyen_a_tudashoz letöltés ideje: 2012. március 8.

Lakosné Makár Erika (2009): A pedagógusjelöltek felkészítése a 21. század IKT-képességfejlesztésére

http://www.ofi.hu/tudastar/3-versenykepesseg/lakosne-makar-erika letöltés ideje: 2012. március 8.